Bújik az első fogacskám

Ma édesanya felfedezte, hogy bújik az első fogacskám. Egy csomót turkált a számban, aztán édesapa is kellett túrkáljon, meg Hajni néném is. Misi bátyám már nem volt erre hajlandó.
Nagyon élveztem a helyzetet, mivel minden bűnöm az éjjeli szerenádjaimért megbocsátatott.
Tulajdonképpen nem sírtam sokat, ahhoz képest, hogy már pontban egy hete vagyunk Nürnbergben, nem a saját ágyamban alszom, hanem a Fülöp utazóágyát avatom fel, egy jó késői repülővel jöttünk Budapestről idáig, ami akkor szállt fel mikor én szoktam lefeküdni így az egész programom felborult... De szerintem jól bírom a strapát. És még a fogam is jön!
Nagyon büszke vagyok magamra. Remélem ennél jobban ezután sem fog fájni, mert napközben sok érdekes dolog történik, látunk egy csomó újdonságot. Nagyon szép Nürnberg. Egy csomó park van ahol lehet sétáni, de a régi város is nagyon szép, no meg zötyögős. Úgyhogy általaban belealszom a nézelődésbe... Most is elbúcsúzom, mert holnap nagy nap vár ránk, megyünk uszodába! Majd elmesélem...

Ülök egyedül!

Ha hiszitek, ha nem, ma ültem egyedül. Az elején észre sem vettem, hogy milyen ügyes vagyok, mivel el voltam foglalva a játékaimmal. No meg más érdekes játékokkal, amikre az ikreknél akadtam. Ma náluk voltunk babazsúron, most ünnepeltük meg az 1 éves szülinapjukat. Hihetetlen milyen nagyok már. Annyi mindent tudnak már csinálni. Én is nagyon szeretnék már kúszni-mászni, járni meg ilyenek.
Nagyon szeretem a bababulikat, annyi érdekes dolog történik... Olyan szépen játszanak a gyerekek és képzeljétek most már játszanak velem is! Ma beszélgettünk egy kicsit Annával, aztán együtt vacsoráztunk. Ugyanazt! Szalmakrumplit flekkennel. Inkább krumplit ettem, a flekkent csak megkóstoltam az édesanya ujjáról, nyamm de finom volt. Aztán Anna elment, mert másokkal is kellett foglalkozzon. Elvégre ő volt az egyik ünnepelt. Később jött Bence, odakúszott hozzám és az ölömbe hajtotta a fejét. Lehet csak álmos volt, de nagyon kedves. Aztán elkobozta a játékomat, de nem haragudtam meg rá, jól megfigyeltem hogy játszik vele. Legközelebb én is úgy fogok... Aztán elmászott... milyen jó neki oda tud már mászni mindenhez ami csak érdekli... De később visszajött és még játszottunk egy keveset.
Hamar eltelt, végül elálmosodtam és hazajöttünk. Édesanya olyan büszke volt rám, hogy egész délután ültem egyedül, hogy itthon még egy kicsit kellett üldögéljek neki... Aztán a szokásos zuhany (ez új szokás nálunk, hogy este zuhanyzunk együtt anyukával, állítólag gyorsabban megy...) és alvás. Csak mielőtt elaludnék, édesanya, kérlek ezt ne felejtsd el megírni a blogomba... Olyan ritkán írsz mostanában, pedig annyi mondanivalóm van! Jó éjszakát... ma egyedül ültem... mint a nagyok...feltétlenül írd meg...

Bá-bá-bá

Bá-bá-bá, dá-dá-dá, mmá-mmá-má. Ezt mind tudom már mondani és édesapáék nagyon büszkék rám. Egész álló nap gyakorolnám, ha közben nem terelnék el a figyelmemet minden féle más érdekes dologgal. Például egy kiadós sétával! Gyönyörűen kimelegedett az idő, ma már a sapka is lekerült a fejemről és édesanya bevásárolt 50 faktoros baba naptejből... Az érdekes dolgok közé tartozik az evés is meg az ivás! Ha nem tudtátok volna még, most elárulom, hogy megtanultam inni csőrös pohárból. Igaz, a csöpögésmentes fajtából, mert túl érdekes a pohár ahhoz, hogy szálegyenesen tartsam, amíg kiürül. Tulajdonképpen jobban hasonlít egy cumisüvegre mint egy pohárra, de nna... mégiscsak az ivás a lényeg, nem amiből iszunk, nemdebár?! Amúgy az evésről jut eszembe, hogy végre kitalálta édesanya, hogy én a leves dolgokat nagyon szeretem, amit csak úgy be lehet hörpinteni. Vett tehát finom lédús almát és a murkot is jó sok vízzel pépesíti meg nekem, hogy jól folyjon. Így aztán megeszem napjában egy egész almát is, vagy két murkot ha úgy tartja kedvem.
Csak a barátaim nagyon hiányoznak már... Nem is fogom őket megismerni, biztos olyan nagyot nőttek mióta nem láttam őket. De holnapra már biztosra beigérte édesanya, hogy megyünk tornászni. Már alig várom!

Boldog szülinapot!

Tegnap betöltöttem a 6 hónapot."Hogy repül az idő" mondja édesanya, pedig nekem nem tűnik gyorsnak.
Igaz, tényleg sok minden történik az utóbbi időben. Ma is például követtük az interneten a babakocsis felvonulásról szóló beszámolókat.
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=7288
Sajnos nem tudtunk részt venni, mivel még nem gyógyultam meg teljesen és még kell várjunk egy pár napot, amíg megint ráérősen sétálgathatunk majd odakint.
Így itthon tengetjük a napjainkat édesanyával és ha épp nem aeroszolozok vagy alszom, akkor csíszolgatom újan szerzett tudományomat a hasrafordulást. Ez leginkább a pelenkázóasztalon érdekes, ugyanis pelenka nélkül sokkal mozgékonyabb az ember (aki nem hiszi járjon utána ;)), emiatt édesanya összetákolt a gyúródeszkából egy kicsit szélesebb pelenkázóasztalt, nehogy véletlenül leessek.
Közben lezajlott a keresztelő is. Azt mondja mindenki, hogy nagyon jó kislány voltam és szép. Ezt mondjuk mindig is tudtam én, nem is értem miért csodálkoznak még ezen...
Egy csomót buliztam a keresztelőn, másnapra rendesen be is rekedtem, de szerencsére pont kellett menjünk a doktorbácsihoz és felírt még egy 5 napos kezelést, amíg teljesen rendbe nem jövök. Remélem most már végre kilábalok ebből a betegségből, mert már nagyon kívánkozom kimenni a házból.

Mérföldkövek

Ez a hónap nagyon eseménydúsnak bizonyult. Miután ügyesen megtanultam ülni (na jó, még csak felügyelet mellett, mert hamar eldőlök), megtaláltam a nagylábujjamat, amit előszeretettel szopogatok. Szombaton pedig egyedül hasrafordultam, csak nem látta senki, hogy hogyan sikerült, pedig nagyon ügyesen csináltam!
Ezek mellett édesanya szinte minden nap kóstoltatott velem valami újdonságot. Főként a muroklevet szeretem, de ha egy almacikket adnak szopogatni, azt is nagyon szeretem.
Sajnos a sok érdekes újdonság mellett meg is fáztam egy picit és összeszedtem egy csúnya hörghurutot, amivel végül a kórházban kötöttünk ki. Nagyon rossz volt, állandóan köhögnöm kellett és emellett az orrom is csorgott. Vasárnap délben mentünk be a kórházba, megvizsgáltak és azonnal be is utaltak. Sajnos ez azzal járt, hogy megszúrták a kezem a csúnya fehérköpenyes nénik és beleraktak egy tűt, amin keresztül kaptam a gyógyszereket. A kórházban nagyon rossz volt, mert nem hagytak aludni. A többi baba nagyon sírt és én nagyon sajnáltam őket, úgyhogy én is sokat sírtam. Szerencsére velem volt végig édesanya és megpróbált megvigasztalni. Édesapa meg gondoskodott rólunk, minden nap bejött hozzánk, hozott ennivalót édesanyának és nagyon sokat dédelgetett engem. Szerda délben aztán hál'Istennek kiengedtek és hazajöhettünk. Nagyon jól esett, végre kipihenhettem magam és várt a sok játék meg a kiságyam. Még nem vagyok teljesen meggyógyulva, de már sokkal jobban érzem magam. Alig várom, hogy megint mehessünk sétálni és találkozhassak a barátaimmal.
Közben persze tökéletesítem az ülési tudományomat ugyanis nagyon sok mindent lehet már ülve csinálni. Például enni! Vagy feltérképezni a szobát, tévétnézni, játszani vagy egész egyszerűen csak ölben ÜLNI.

Az első kiskanál étel

Az utóbbi időben már elég feltűnően próbáltam tudatni édesanyáékkal, hogy adhatnának nekem valami rendes kaját is! Olyan jóízűen esznek elöttem, nem csak ők, hanem az ismerős gyerkőcök is. A múlt héten többször ellátogattunk édesanyával az ikrekhez, Annához és Balázshoz. Hmmm, mit mondjak... nagyon fincsinek nézett ki az uzsonnájuk, úgyhogy nagyokat cuppogtattam, hátha észreveszi már valaki, hogy én is megkóstolnám azt a finom almapépet, körtepépet vagy éppen puliszkát. Meg is sajnáltak, meg is kóstoltam... Nem nagyon hasonlit a tejcsire... de nem rossz! Sőt a körtepép egészen finom volt!
Ezen felbátorodva édesanya eldöntötte, hogy kezdődjék a kóstolgatás! Hurrá! Végre!
Ma finom muroklevet ettem tízóraira és alig várom a folytatást!
Ja, szinte elfeljtettem elpanaszolni nektek, hogy édesanya előkerített valami nagyon érdekes játékot, amivel nem hagyja, hogy játszak... :( Azt mondja "cumisüveg", és meg kellene igyam a tartalmát... Fujjj! Szó sem lehet róla. Először is megpróbált becsapni tiszta vízzel. Nem sikerült :) Nem bolondultam én meg, hogy vizet igyak... Aztán ma próbált egy kis anyatejjel kínálni belőle... Az sem sikerült... Nem is értem miért próbálkozik, amikor mindenki tudja, hogy a tejcsi a ciciben van! Hogy jön ide a cumisüveg?!

Én már ülök!

Ma segítség nélkül ültem egy pár másodpercig! Igaz úgy mind a kicsi majmok, de ültem! Akik figyelmesen olvasták eddig a blogomat tudják, milyen kemény munka áll a mai napi teljesítményem mögött.
Így ülök, EGYEDÜL!!!!
Hupppsszzz, felborultam...